WEKERLEI ÉLETMESÉK 2.
A Wekerlei Életmesék gyerekmese kategóriájának győztes műve
Tatai Veronika: Nefelejcs
Egyszer egy szép, napos reggel,
Szívben répa szerelemmel,
Ül egy nyuszi begyesen,
A Wekerle telepen.
Körülötte szépen, sorba,
Hetykén, amúgy sorakozva,
Répák fekszenek hanyatt,
S vágyakoznak hallgatag:
- Ó, bárcsak olyan enne meg,
Ki szívében hőn szeret!
Kinek odaadhatom magamat,
S nem fal fel egy perc alatt!
Aki értékeli és látja,
Testem milyen narancssárga,
S milyen gyönyörű a pillanat
Mikor egy répába beleharap!-
S míg a répák álmodoztak,
Ínyencekre vágyakoztak,
A nyuszi ült begyesen,
A Wekerle telepen.
Gondolata ilyenforma,
Már a felkelő nap óta:
- Ha a két mancsom kitárnám,
Ujjaim szélesre huzigálnám,
S óvatosan leraknám rája,
Az összes répa, akkor sem férne alája!
De ha még a lábaim is használnám,
S mancsaim ott is szélesre tárnám,
Akkor se érné körbe a lábam,
- mivel kis görbe -
az összes répát.
Így hát, amíg kitalálom,
Hogyan tartsam kezem, lábom,
Ezen a gyönyörű zsákmányon,
Nem érhet utol az álom!-
Így ült a nyuszi begyesen,
A Wekerle telepen.
Ekkor mezítláb arra sétált,
S benézett minden ablakon,
Gyerekszem méretű kulcslyukon
Egy aprócska leányka.
Nefelejcs volt a neve,
Kék, mint a tekintete.
És soványka a drága,
Kilátszott mindahány bordája.
Nem evett ő egyebet,
Csak híg levegőeget.
Ütött-kopott a ruhája,
A haja meg búzasárga.
S a tekintete, bizonyám
Úgy dalolt, mint a csalogány.
Nem is volt egyéb gondja,
Csak amolyan gyerek módra,
Nem evett meg egyebet,
Se tejet, se kenyeret,
Csak répát enni szeretett.
De egy ideje a környéken
Furcsa mód elszaporodott,
S jó nagy üggyé dagadott,
Hogy valaki körbe-körbe
A Wekerle telepen
Répát rabol csendesen.
Senki nem veszi észre,
Hogy a kertjében mikor tűnik el,
amolyan hirtelen,
e hosszúkás élelem.
Így azóta Nefelejcs, körbejár minden reggelen,
Bekukkant minden szegleten,
S gondolata csak az vala:
- Bárcsak répát ehetnék valaha!-
Mindeközben begyesen,
Répák között csendesen,
Nyuszi ül, esve gondolkodóba,
A Wekerle telepen.
Nefelejcsünk kertek alatt,
Éhezve csak lassan haladt.
De eszébe jutott, ó csodák csodája,
A Bercsényi utcában lakik a barátja.
Hatalmas árnyas fák alatt,
Ahogy csak bírt, odaszaladt.
Az egyik kicsi, sarki házba,
Igen ott lakik a barátja.
A bundája fekete,
és szelíd a tekintete.
Amolyan simogatni való,
Igazi szép, kutyaólban lakó.
Ő biztosan látta, ha más nem hát kiszaglászta,
Merre futhatott el, a répát lopó ember.
És bizony a sarki házban,
Nagy fák között a Bercsényi utcában,
Hosszú bundájú, fekete barátja
Nefelejcset nagyon várta.
Nefelejcs csak simogatta,
Barátja meg hagyta, hagyta.
Hosszú percek teltek el,
A két barát meg csak figyel.
Szó még sosem hangzott el,
Ember csak embernek felel.
A kutyát kislány barátja
Abból érti, hogy szívét látja.
Ezért hát nagyon figyel,
Hogy szíve szavát ne értse el.
Most sem történt másképp náluk,
Örültek, hogy van barátjuk.
S Nefelejcs nagyon figyelt,
mert kis barátja, mindent elmondott máma;
hogy hol és mikor látta, a répákat utoljára.
Mindeközben a Nap jára,
És nyuszi álmos, begyesen
Ült a Wekerle telepen.
Nefelejcs már mindent érte,
S rohant a Kós Károly térre.
Ott aztán csodák-csodája,
Igazat mondott a barátja:
Ült egy nyuszi begyesen,
Itt a Wekerle telepen!
Nyuszi bajsza égnek álla,
Ahogyan a kislányt látta.
Megijedt az ugrifüles,
mert hiába gondolkodott
nem talált a megoldásra,
hogy takarja keze, lába
a rengeteg összegyűjtött répát.
Így kifeszítve, irigyen,
Nyuszi ült a répákkal elborított Wekerle telepen.
Nefelejcs odatérdelt eléje,
Nyuszi elé a Kós Károly térre;
S mi szívében megfogalmazódott
A nyuszihoz imígy szólott:
-Drága Nyuszi, kedvesem,
Itt ülsz a Wekerle telepen?
Ó, ha én ezt tudtam volna!
Ha bárki szólt volna róla,
Hogy egy nyuszi, ki így szereti a répát,
Minden nap erre sétált!
Biztos megkerestelek volna,
S boldogan szóltam volna
az embereknek kedvesen,
itt a Wekerle telepen,
hogy adják oda mind, amit találnak,
kertjükből az összes répa szálat!
Hiszen végre itt van Valaki,
aki a Répákat szereti!-
S szívéből így csordultak a szavak a nyuszi elébe,
A répákkal beborított Kós Károly térre.
A nyuszi meg ezalatt,
Nem hallva a szavakat,
Csak a kislány szemét figyelte,
Mely mint a csalogány énekelte,
Hogy van még itten valaki,
Aki a Répát mindennél jobban szereti.
Így nyuszi felguggolva, némán
Nem gondolkodott tovább a témán;
Két lábát levéve,
A répákat Nefelejcs elé téve,
Arra kérte a lányt a szemével,
Mivel ez egy finom étel,
Egyék meg csendesen,
Négy szem között, rendesen,
A répákat, itt a Wekerle telepen.
-Vége-
